A magyar kultúra napján emlékezzünk ejtőernyősként szolgált katonaköltőinkre. Bemutatásukat időrendben kezdem, nem célom teljes életrajzok ismertetése csupán az időben helyezem el a rímfaragókat, ma műveik álljanak a középpontban.
Az elsők egyike és közülük is a legismertebb Táboros József továbbszolgáló ejtőernyős szakaszvezető, Pápán a Magyar Királyi „vitéz Bertalan Árpád” 1. honvéd ejtőernyős zászlóaljban szolgált 1941-1944 között. 1942-ben önálló verseskötete jelent meg az ejtőernyős zászlóalj belső életéről, költeményei hangulata hűen visszaadja a bajtársias légkört, mely az ejtőernyősök között kialakult.
Két beszédes vers a kötetből
Erdélyi József szintén Pápán szolgált ejtőernyős katonaként a II. világháború alatt.
Alábbi versét Huszár János adta közre Honvéd ejtőernyősök Pápán 1939-1945 c. könyvében.
Erdélyi József
EJTŐERNYŐS
Ejtőernyős, amott, ni,
lebeg egy katona!
Mintha egy óriási
napernyőt tartana,
csipkés fehér napernyőt,
pedig az tartja őt.
Ereszkedik az ember,
messze van még a föld.
A gép, az emberejtő
simán repül tovább,
s ereszkedik az ember
lassan alább, alább.
Mit érezhet magában,
mikor maga alatt
nincs föld?… Ott érzem én is
lebegni magamat.
Úgy érzem azt az érzést,
hogy a talpam sajog.
Hisz ember, aki ott csüng,
s én is ember vagyok.
De annál szebb a látvány,
minél bátrabb a tett.
Az ejtőernyős útja
felséges út lehet.
Felséges út az égből
a földre lengeni.
Repülőgépben ülni
az még csak emberi,
de kiugrani, esni,
zuhanni, mint a kő,
míg megtölti az ernyő
öblét a levegő.
Kirúgni a repülő
hidat a láb alól
ahhoz vakmerő ész
elszánt ember való,
ejtőernyőre bízva,
ami majd megtelik,
ha az ember az égből
zuhan egy ideig.
Ahhoz akarat, élet
és halálmegvetés,
kötelességtudás kell.
Könnyű a lebegés,
de a beérkezés már
nem egyszerű dolog,
mert emberek vagyunk ám,
nem szárnyas angyalok.
Kéz-láb könnyen kitörhet,
nyak is törhet talán,
Hány szem függ féltve ott fenn,
azon a katonán?
Isten segítse szép sík
mezőre szállani,
s ép testtel, ép lélekkel
fel, talpra állani.
Nagy Ottó 1950-ben ismerkedett meg a vitorlázó repüléssel, majd az ejtőernyőzés mellett kötelezte el magát hosszú évtizedekre, mind katonaként, mind sportolóként. Később a hőlégballon repülés töltötte ki életét 2012-ben bekövetkezett haláláig.
Nagy Ottó
EJTŐERNYŐS EMLÉK
Már zuhanok, csak a levegő ölel,
Mint könnyű karjaival az a lány
Akit nemrég csókolva hagytam el
Hangja dobódott utánam puhán
Arca a gépben is úszott velem
S míg éreztem a motororgonák
Nehéz zengéssel töltik el szívem
Döngette a fülem vad vér dobolás
De szép is ez! A föld zuhan felém
Furcsa csönd mámoros muzsikája
Tartja testem törékeny tenyerén
S lennt játékházak szédülnek táncba
Nincs visszaút húz magához a táj
Lennt a nyár nyugalma ül a föld szívén
Keblembe boldog vacogás zihál
Az ernyőm végre lobban fölém
Zuhanok! S hogy felfog e az ernyőm
E pillanatban már nem is számít
A veszély gyönyöre bennem egyre nő
Ha akarom egész a halálig
Faragó László (Lacsi kapitány) nyugállományú százados Szolnokon az MN 3100-nál, majd annak jogutódjánál az MH 34. Bercsényi László Felderítő Zászlóaljnál szolgált hosszú évtizedekig. Verseiben az ejtőernyős élet szépségeit, vidámságait örökítette meg bajtársai kisebb-nagyobb örömére. Mindig jó kedélyű bajtársunk 2016-ban hosszú méltósággal viselt betegsége után csatlakozott az égi Bertalan zászlóaljhoz.
Faragó László
Ökörkör 1. rész
Beindult az eje. tábor,
perzsel a nap heve,
alakult egy egyesület,
ökörkör a neve.
Vannak itt fantomok,
ökrök, balfácánok,
emblémát viselő
hű, karám barátok.
Fel tudnék sorolni
kapásból vagy hetet,
akik már viselték
ezt a dicső nevet.
Nem írom név szerint
sem alul, sem felül,
maradjon közöttünk,
ökörkörön belül.
ABC szerint is
hosszú az a névsor,
kiknek ugrásai
Hortobágyi műsor.
Hortobágyi ugrót
oly gyönyörű látni,
szabadon választott
műsorát csodálni.
Amikor földet ér,
akkor veszi észre,
hogy a hangár tetőt
célkeresztnek nézte.
No de ebből elég,
rátérek a tárgyra,
vissza a karámhoz,
és benne a barátra.
Tulajdonában áll
egy kis sárga Fiat,
ki elsőnek nyert el
karám barát díjat.
Szeles volt az idő,
voltak belökések,
és földet éréskor
hangos nevetések.
Erősödött a szél,
de ő mégsem fázott,
amikor földet ért,
sebesen kutyázott.
Négykézláb robogott,
mint egy idióta,
barázdákat szántva
a majomfogóba.
A végére pedig egy kortárs költőt hagytam, az egyik kedvenc versem szerzőjét.
Turi László 1988-ban kezdett ejtőernyőzni Hajdúszoboszlón, aznap jelentkezett ejtőernyősnek, amikor betöltötte a 15. életévét. 1993-1994 között töltötte sorkatonai szolgálatát a 34. Bercsényi László Felderítő Zászlóaljnál, eje macskaként. 1994-2006-ig az MH 89. SZVSZRDD, majd jogutódinál szolgált, szintén ejtőernyős beosztásban. Jelenleg 1422 ugrással rendelkezik.
Turi László
Felhőlovagok
Az ember, ki elmegy mellettük,
Nem tudhatja, kik Azok,
Mit élnek át nap, mint nap
A felhőlovagok.
Első pillantásuk reggel
Az eget kutatja,
Eső lesz? Nagy szél?
Leginkább ez izgatja.
S ha se eső, se nagy szél,
Csak bárányfelhők azok,
Boldogan rájuk kacsintanak
A felhőlovagok.
Következő pillantásuk
Barátjukra esik,
Ki ég és föld között
Védelmet ad nekik.
S ha vigyáznak rájuk,
Meghálálják azok,
Nyugodtak lehetnek
A felhőlovagok.
S ha gépük magasan száll,
És mindent aprónak látnak,
Kiugranak, s zuhannak,
Üstökössé válnak.
Kupola nyílik felettük,
Csak lebegnek azok,
Kecsesen földet érnek
A felhőlovagok.
S ha egyikük elmegy,
Nem gyászolnak azok,
Mert találkoznak odafenn
A felhőlovagok!
1995. augusztus
Faragó László versének forrása:
Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége Szolnoki Tagszervezetének
Ejtőernyősök Szolnoki Szervezetének 2017. januári hírlevele
Gáll Gábor
2023.01.22.
Leave a Reply