vitéz Bertalan Árpád honvéd ejtőernyős őrnagy
posztumusz alezredes
(1898. október 20. Pozsony, – 1941. április 12. Veszprém Jutaspuszta)
A magyar katonai ejtőernyőzés megteremtőjének élete dióhéjban, a tények tükrében
1898. október 20-án látta meg a napvilágot Pozsonyban, Bertalan Mór és Behner Terézia gyermekeként. Tanulmányai befejeztével önként jelentkezett a budapesti hadapródiskolába, ahol az első világháború kitörése is éri. 1916-ban az iskola elvégzése után, mint hadapród tiszthelyettes az olasz frontra vezényelték, ahol a Bosznia-Hercegovinai 3. tábori vadász zászlóaljnál kezdi meg katonai szolgálatát.
Annak is egyik rohamcsapatánál, ezeknek a szakasz erejű harccsoportoknak az elsődleges feladata, hogy váratlan éjszakai rajtaütésekkel, erőszakos felderítéssel, állandóan zavarják, nyugtalanítsák az ellenséget, foglyokat ejtsenek. Katonáival végrehajtott sikeres vállalkozásai nyomán hamarosan zászlóssá, majd hadnaggyá léptették elő.
Különösen kitűnt személyes bátorságával az 1917. október 24-én, a 12. isonzói csata első napján Tolmeini hídfőnél végrehajtott áttörésnél, amikor egy tizenöt fős rohamcsapat élén három olasz állást göngyölített fel, több száz foglyot ejtett, és hat nehéztarackot zsákmányolt a Globočak hegycsúcs elleni támadás során. Ezzel jelentősen megkönnyítette alakulata – a 3. bosnyák tábori vadászzászlóalj – betörését az ellenséges védőállásokba. Egyben a 7. hegyidandár hadműveleti sikeréhez jelentősen hozzájárult, az ágyuk kiiktatásával, amelyek miatt már hetek óta állt a front, így lehetővé vált az olasz vonalak áttörése.
Tettéért Tiszti Arany Vitézségi Éremmel tüntették ki, majd tíz évvel később megkapta a Monarchia legrangosabb katonai kitüntetését, a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét is.
Az első világháború után, mint hivatásos tiszt a régi hadseregből 1919. augusztus ötödikén a nemzeti hadseregbe lépett, és a győri gyalogezredben szolgál, ahol később az árkászszázadhoz lett beosztva.
1922. augusztus15-én avatták vitézzé, szeptemberben előléptették főhadnaggyá, 1927 februárjában átvezénylik Győrből Komáromba az ottani árkász századhoz. 1927. november elsejével lépett elő századossá. 1935 tavaszán Mosonmagyaróvárra helyezik át, ahol május elsejével átveszi az árkász század parancsnokságát.
1938-ban ejtőernyős kísérleti csoport létrehozásával bízták meg, amelyet négy fiatal tiszttel egy tucat legénységi állományú tisztessel Szombathelyen alakít meg. Egy év alatt, lerakják a magyar katonai ejtőernyőzés alapjait. 1939 őszén Pápára helyezik át a már századdá bővült csoportot, a volt huszár laktanyába, hogy ott véglegesen kialakítsák az ejtőernyős fészket. Pápa mellett az új 1936-ban felavatott repülőtér jó alapnak bizonyult az ejtőernyős kiképzés folytatására. 1939. szeptember elsejével őrnaggyá léptetik elő. Az egységét 1940-ben zászlóaljjá fejleszti.
1941. április 12-én a délvidéki hadműveletek részeként, a m. kir. honvéd ejtőernyős zászlóalj az első ejtőernyős harci bevetésére indult a Veszprém melletti jutaspusztai repülőtérről. Az ejtőernyős harccsoport Savoia-Marchetti SM-75 típusú vezérgépe a felszállás közben feltehetőleg műszaki hiba miatt lezuhant. A katasztrófa következtében vitéz Bertalan Árpád őrnagy 15 fő ejtőernyős katonájával, Kelemen Károly repülőszázadossal a repülőgép parancsnokával, Bene László repülő főhadnagy pilótával, és két fő repülő katonával hősi halált haltak.
Bertalan Árpád halála után az ejtőernyősök kérték, hogy felvehessék szeretett parancsnokuk nevét, melyet engedélyeztek is számukra, így az 1941. május kilencedikén kelt Kormányzói elhatározás szerint az ejtőernyős zászlóalj megnevezése 1941. június elsejétől M. kir. „vitéz Bertalan Árpád” 1. honvéd ejtőernyős zászlóaljra változott szó és betű szerint.
Vitéz Bertalan Árpádot katonai tiszteletadás mellett 1941. április tizenhatodikán temették el Budapesten a Farkasréti temetőben, díszsírhelyre. Hamvait eddig ismeretlen okból 1967-ben kihantolták, és a temető egy eldugott hátsó részébe helyezték át, a kiváló katonához méltatlan helyre.
2013-ban a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály kezdeményezésére a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének együttműködésével Bertalan Árpád sírját a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 52-es katonai parcellájába helyezték át kiemelt díszsírhelyre, mint a Mária Terézia Katonai Rend és a Tiszti Arany Vitézségi Érem és számos egyéb kitüntetéseknek a birtokosát. Az újratemetésre 2013. április 12-én került sor, katonai tiszteletadással. Így már méltó körülmények között nyugodhat vitéz Bertalan Árpád őrnagy posztumusz alezredes az első világháború többszörösen kitüntetett hőse, a magyar katonai ejtőernyőzés megalapítója és máig legendás parancsnoka.
Gáll Gábor
MEBSZ
Kegyeleti Bizottságának
elnöke
A Honvédelmi Minisztérium honvedelem.hu weboldalán 2008.10.20-án megjelent írásom
vitéz Bertalan Árpád honvéd ejtőernyős őrnagy pm. alezredes születésének 110. évfordulójára emlékezve
